2009. július 24.
CLA Game Fair, Euro Challenge meghívásos csapatverseny Anglia, Belvoir
Belvoir
ahogy megéltem.
2008.-ban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy
látogatóként, nézőként részt vehettem, ezen a neves csapatversenyen, ahol is a
Magyar csapat 2. helyen végzett.
Miután idén abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Rita felkért Boó
kutyámmal a csapattagságra, az előző évi hangulatát és miliőjét ismerve nagyon vártam
az idei évit, főleg, hogy aktív részesei és nem csak nézői lehetünk annak.
Míg 2008-ban többségében minden kutya Labrador volt a csapatokban, addig az
idei előírás a 3 fős csapatra 3 különféle retriever volt.
Mivel Magyarországon, csapatkapitányunk, Kökény Rita, - nem tudott olyan más fajtájú,
- a Labradoron és a Goldenen kívül - dolgozó retriever létezéséről, akivel el tudta volna képzelni a csapat tisztes helytállását,
ezért előzetes egyeztetések, és engedély után döntött az Angol Cocker Spaniel
mellett, így a csapat összeállítása a következő lett:
Kökény Rita – Chance Of Dukefield „Chance” Labrador retriever szuka;
Zorgel Zsolt - Other Breed Cynhinfa Heinz „Brian” Angol Cocker Spániel
kan;
Sebestyén Zsuzsanna – Pearl Of
Golden-Hill Ampelos „Boó” Golden
retriever kan.
A szervezés Phil Wagland-nak köszönhetően, fantasztikus volt, percre pontosan tudtuk, hogy mikor kell az
arénába érnünk, - mikor kezdődik a „nagy fellépés”- mikor lesz eredményhirdetés,
mikor kezdődik az esti fogadás, így tudtuk azt is, hogy mennyi időnk marad a
pavilonokban vásárolni ;)
Kb. 80x400 méteres terület volt kialakítva a verseny helyszínének, amit egyik
oldalról erdő, másik kettőről kerítés, míg a negyediken tó határolt.
A területen, rőzsehalmok, fák és kerítés nehezítette a feladatokat.
A csapatok munkáját Michael
Newsam és Graham Stephenson bírálták.
A feladatokat két részben, az egyiket délelőtt, a másikat délután
kellett teljesíteni, a közötte lévő időben kutyáink pihenhettek, ami rájuk is
fért, hiszen elég meleg volt azon a napon
Délelőtt 11 órakor kezdte
csapatunk az 1. felvonást.
A délelőtti feladatsor dummy
trialszerűen megrendezett vonalhajtás:
a rőzserakások mögé jelölés, majd 1-1 blind többnyire az erdőszélre, a kerítés
mögé újra jelölés, majd a kerítést túloldaláról a vízre volt 1-1 jelölés nádfal
mögé, így minden kutyának 4-4 elhozása volt.
Délután félnégykor léptünk újra az International arénába.
Érdekes volt, hogy párban dolgozott két csapat, mi az Olasz csapattal kerültünk
össze. Míg Ők a víznél addig mi a szárazföldi feladatokat oldottuk meg, majd
cseréltünk.
A szárazföldi feladatok blind-ek voltak, minden kutyának más helyre volt
kihelyezve.
A vízre jelölések voltak, illetve memory, hiszen nem közvetlen az esés után
kellett elhozni, hanem előtte másik kutya oldott meg feladatot.
Miután a „páros” feladattal végeztünk már csak 1 csapat maradt az arénában,
ahol az utolsó, de talán a legnehezebb megpróbáltatás várt ránk J
Standhajtás volt guminyúllal, rengeteg jelölés lövésekkel, amiből a végén csak
3 dummy maradt a területen, ill. még 3 de az blind volt.
Itt szabadon dönthettünk, hogy melyik kutya mit hoz el, csak meg kellett
határozni a sorrendet. Igazi csapat munka volt. Megbeszéltük, kutyáinkat
ismerve, hogy hogyan lenne a legjobb, ki melyiket és milyen sorrendben hozza
el, természetesen nem sikerült az előzetes tervünket megvalósítani. Brian
nagyszerűen dolgozott, Chance szuper volt, de Boó-ba belebújt a kisördög és nem
azt szerette volna megcsinálni amit én, és küzdelmes volt, hogy ne a blindot
hozza be a jelölés előtt, - hiszen azt a sorrendet határoztuk meg – az orrába
került a blind-nek a szaga ami egy rőzserakás közepébe volt berakva és csak
nehezen tudtam rávenni, hogy egy másikért kell mennie, szintén a kerítésen
túlra. Miután végre sikerült behoznia a kért dummy-t, akkor már azért küldtem
el, amire annyira vágyott.
A jelölésre 9, a blind-re viszont 20 pontot kaptunk, - de az a 11 pont nagyon
hiányzott a végelszámolásnál.
A Magyar csapat 2. helyen végzett J
Fantasztikus verseny volt, Chance megbízható teljesítménye
mellett, - Brian és Boó külön hatalmas elismerést érdemel, hiszen fiatal koruk
ellenére (napra egyidősek, szül: 2007.04.20) úgy teljesítették a feladatokat,
hogy számtalan külső zavarás ellenére képesek voltak koncentrálni. (Egész napos
versenyek voltak a mellettünk lévő arénákban, ahol folyamatosan lőttek, folyamatosan
szólt a hangos beszélő, és a dummy luncher hangja is.)
Mindezek ellenére
sikerült úgy a második helyen végeznünk, hogy csak 12 ponttal maradtunk le az
Angol csapattól.
Köszönettel tartozom Ritának a megelőlegezett bizalomért, a felkészülésben
nyújtott rengeteg segítségért, a sok közös tréningért, a sok időért, amit a
csapattal töltött.
Bízunk benne, hogy Ő is úgy ítéli meg, hogy érdemes még energiát fektetni a
csapatba és számol velünk a jövő évi CLA
Game Fair Euro Challenge versenyén. J
Az eredmény magáért beszél, de azt mondják mindegy mi az eredmény, ha Te
elégedett vagy a kutyáddal. Ezzel én is egyetértek, végtelenül örülök az
eredménynek, lepkehálót kellett használni, hogy el ne repüljek, - de láttam a
problémákat is, és tudom, hogy a következő időszakban mi az amit erősítenem
kell J
Boó, anyja és apja
nyomdokaiba lépett.
Graham Stephenson szerint,
ő érdemelte volna a Top Golden címet, de mivel azt az elért pontszám szerint
értékelték így meg kellett elégednünk Graham elismerésével, amit természetesen
nagyon nagyra tartok. J
Fantasztikus dinamika, hihetetlen mennyiségű akarat, találni akarás szorult
belé, ami roppant látványossá teszi a munkáját.
Boldog és büszke vagyok, hogy Boó az én saját tenyésztésű kutyám, - és Vele
tudtunk ehhez a gyönyörű eredményhez hozzájárulni.
2009.
augusztus 09.
Sebestyén Zsuzsanna